Gondolatok Dorisiától

Tegnap megtudtam, hogy újabb műtétre lesz szükség a fogszabályozást illetően. 
Mondanom sem kell nagyon kiborított.
Egyrészt az anyagi vonzata miatt, másrészt mert kezdődik elölről a szenvedés.
Én már azt hittem  hónapok kérdése és leszedik. De tévedtem. Jön újabb 1,5 év kín.
Annyira nem tudom elhinni.
Megint nem fogok tudni sem enni, se beszélni a magánéleti kapcsolatot fenntartani meg végképp nem.
Amolyan nem tudom eldönteni, hogy "sírjak, vagy röhögjek" feeling.
Holnap hívom az orvost, h adjon időpontot konzultációra, utána fogszabályozáson leszedik az alsót, és vesznek mintát, hogy csináljanak egy kivehető készüléket.
Aztán megint hordhatok gumifüzért, ami elviselhetetlen.
Szóval szörnyű ez az egész.
 

Egy dal, mit sokszor hallhatunk a rádióban, főleg a Juventuson.
Engem édesapámra emlékeztet.
Még tízen sok évvel ezelőtt, mikor két hetente nála töltöttük a hétvégét, mindig ment a rádió délután és este felé, és sokszor hallottam ezt a számot.
Utána a kora reggeli ovi ügyelten reggelente is ment a rádióban, és mindig megnyugtatott, mert valahogy úgy éreztem, hogy apa közel van és jól van.
Szóval most is ha véletlen meghallom, egyből az a hangulat jár át.
 

 Kicsit visszatérve az előző bejegyzésre: Végül szerda reggel bocsánatot kértem az öltözős nőtől a előző napi viselkedésem miatt, mondta, hogy nem haragszik, csak tényleg figyeljek oda, hogy hogy beszélek a felnőttekkel...

Ez is egy érdekes hét volt.
Jobban szeretem ez, mint a másik 'A' hetet, mert most 3 nap pékségben és 2 cukiban, a másik héten pedig fordítva.
A pékség egy kicsit lazább. Kissé idegesítő, hogy a tanár mindig lelép és nem az, hogy dolga van, hanem elbújik egy gép mögé beszélgetni egy másik tanárral.
A zsömle táblánál voltunk.
Megtanultunk nagy tésztát gömbölyíteni és használni a zsömle osztó gépet. 
Miután csináltunk vagy 200-300db zsömlét, úgynevezett extra zsömlét csináltunk.
miután azzal készen lettünk gyakorlótésztán gyakoroltuk a sodrást és a kalácsfonást.
Így telt el a három nap annyi különbséggel, hogy az utolsón írtunk végre a füzetbe.
Nem volt sok értelme, mert azt írtuk, amit már egyszer sütő technológián átvettünk.

Csütörtökön sajtos rolót és sajtos masnit kellett csinálnom.
A sajtos rolóban még a krémet is én csináltam.
Mikor kész lettem a tanár ilyet beközöl: "Ez vizsgán egy nagy 0-t ér"
Hát köszönöm. Ezért érzem úgy, hogy ő lenne a magyar Gordon Ramsey, csak ugye cukrász verzióban, mert nem csak velem ilyen, hanem a nálam ügyesebb lányokat is mindig szekálja.

A változatosság kedvért ma megint sajtos rolót kellett csinálnom. xD
Azon háborgok, hogy most azt mondta, hogy hú milyen jó lett, szép munka...! Pedig szerintem tegnap is ugyan ilyen volt O.o
De ezen kívül még előtte megint képviselőfánkokat díszítgettem sajtkrémmel, meg került rá minden más finomság, ami múltkor is. Valamint kellett csinálnom moszkauert is ami jól sikerült.

Még egy ilyen szörnyű napot, mint a mai, elég rég éltem meg.

Reggel elkészültem és elindultam időben, lent voltam a megállóban 5:41-kor, a troli 5:42-re van kiírva, de nem jött O.o Nyilván előbb odaért és el is húzott. Utána 5:49-kor méltóztatott oda érni, ami 51-re volt a Vezéren, és ott ugyan úgy ki volt írva a troli 52, de csak 02-kor jött, nekem meg 06:00-kor munkaruhában készen kéne lennem a pékségben.
Nagyon kiborít, hogy azt az utat, ami 4 percbe telne, 20 perc alatt tudom megtenni hála a bkv-nak.
Ezek után, hogy késve beestem jött az, hogy itthon felejtettem a gyakorlatos nadrágot.
Nem tudtam mihez kezdjek, így végül a pék tanárnak szóltam, hogy mi van, és mondta, hogy kérjek a mosodából egy nadrágot. Felmentem, kopogtam 2x, is, de nem reagáltak.
Ismét mentem a  pék tanárhoz szólni, végül felvitt és adtak egyet. Marha jó, hogy valami idegen cuccát kellett felvennem.
Ezután jött a dolgok legszebb része.
Az öltöző felügyelő nő odajött, miközben öltöztem, és a fejemhez vágta, hogy lehetne bennem annyi alázat, hogy a szemébe nézek, mikor még előzőleg vonultam ki és mondtam neki, hogy nincs cuccom, és ennek kapcsán ilyet beközöl, hogy olyan a stílusom, hogy úgy tűnik, mintha felsőbbrendűnek érezném magam, s végül még számon kért, hogy miért fakadtam sírva.
Nos... Sajnos tudom, hogy rossz szokásom az, hogy nem tudok az emberek szemébe nézni, mert akkor zavarba jövök, emiatt még általános 8. osztályában jártam pszichológushoz, de nem sikerült segíteni a helyzeten.
Felsőbbrendűnek érzem magam...? Nem kell ahhoz jól ismerni, hogy az ember tudja milyen visszafogott és szigorú vagyok magamhoz. Ennek ellenére elég régóta rettegtem akkor, hogy mikor fognak megszólni a félre érthető beszédstílusom és hanghordozásom miatt. Hát most megtörtént.

Ami nagyon kiborít az az, hogy ő is meg a  pék tanár is megkérdezte, hogy miért kell ezért sírni. Úgy kérdezik, mintha ez egy döntésen múlna.
Pedig nem. Normális ember esetében sem, az enyémben meg végképp nem.
Már egész kis korom óta küzdök ezzel a problémával, hogy nem tudom kontrollálni a könnyeimet.
Akkoriban még a családom hisztinek számolta el, az ovis meg osztálytársaim meg hülyének néztek és csúfolódtak ezen.
Szörnyen szégyellem ezt a dolgot, hogy ha valamin kiborulok, akkor azt szinte mindig könnyek kísérik, és hiába próbálok küzdeni ellene, hiába próbálom visszatartani nem megy.

Kezdem azt érezi, hogy most már tényleg orvosi segítségre lenne szükségem, mert a feledékenység meg az érzékenységem is áthágja a normális határát.

 Hát eltelt a második gyakorlatos hét. Izgalmas volt.
Hétfőn és kedden pékségben voltunk.
Mindkét napon a rétes vonalon voltunk. 
Hétfőn megcsináltuk a réteseket, segítettem dagasztani, meg nyújtottam, meg pakoltam rá a tölteléket, stb. Közben elhívtak csomagolni. Először pogit kellett csomagolni és dátumozni, utána pedig különböző méretű és fajta kenyereket kellett szeletelni és szintén csomagolni, dátumozni.
Baráti volt, mert ehettünk pogit, meg hoztak nekünk egy frissen sült túrós táskát, baromi finom volt.
Kedden is ugyan úgy kezdődött azzal a különbséggel, hogy nem csomagolni mentem, hanem a járulékos anyagraktárba és szalonnát vagdostam.
Hamar készen voltunk az elvégzendő feladatokkal, ezért gyakorló tésztáztunk.
Megtanultam a 4 és a 6 ágú kalácsfonást. 

Lesz szerencsém ismét táncolni szalagavatón ^^
egyik órán, Anyagismereten becsörtetett egy tanár, és mondta, hogy akinek nagyon tetszett a szalagavató és szívesen átélné megint, adott a lehetőség.
Ma volt az első táncpróba. Palotást fogunk táncolni.
Megkaptuk ismét a meleg tánctanár párt.
Meg kell hagyni érdekes alakok, de jól tanítanak. Legalábbis a tavalyi keringő jól sikerült, szerintem most sem lesz gond.
Tavaly hónapokkal szalagavató után egy sulis társammal azon szomorkodtunk, hogy mi ketten nem fogunk tudni együtt táncolni, mert mire ő végzős lesz, addigra én már nem fogok a PB-be járni, viszont csak belsőssel lehet.
De ez által ez is megoldódott. :)
Kíváncsi leszek hogy sikerül.
Hála a jó égnek All inclusive, nem csak a tánctanárt, hanem a ruhát is fizeti a sulit. Ez nagy mázli, mert bőven elég költség volt tavaly, nem kéne még most is.

Csütörtökön és pénteken cukrászaton voltam.
Előbbi napon sajtos masnit, a másikon pedig piskóta tekercset és piskóta karikát csináltunk.
A tanár eléggé szemét, mert nagyon hajt minket és az egyik munkámra beközölte, hogy "hát ez gusztustalan".
Ott helyben úgy voltam vele, hogy na én most ezzel a lendülettel megyek haza...
De végül erőt vettem magamon és bírtam a strapát. Tényleg kitartónak kell lenni soksok önuralommal, hogy kibírjam a tanár szekálását, ráadásul az a poén, hogy még nálam pancserebbek is vannak a csoportban.

Hátvégén úgy terveztem ellátogatok a csokifesztiválra a barátaimmal.
Sajnos az ötlet kudarcba fulladt, mert elfelejtették közölni velünk, hogy a beugró 2000Ft
Így elmentünk egy teázóba és ott töltöttük a közös időt.
A Nemzeti Vágtára is ki szerettem volna menni, de ez is meghiúsult.

Pénteken este volt végre Anti Fitness Club koncert.
Megvolt a szokásos 1 óra csúszás.
Utána némi döbbenet ért, mikor Peti, a szólógitáros helyett, valami fura alak volt a színpadon. Aztán hamar leesett, hogy Peti úgy egy hónapja megsebesült, ezért nem tud játszani.
Ez a pót gitáros nagyon béna volt, és hiányzott Peti vokálja is, így elég üresek voltak a dalok.
Na de azért élvezhető volt a koncert ^^
Kifigyeltem egy mini Miki hasonmást, tényleg kiköpött mása a srácnak :D

Szóval egy érdekes héten vagyok túl, remélem ezentúl jobban össze jönnek a dolgok, amiket eltervezek

Először is:
A pékségben a tanár megkért, h tegyem be a hűtőbe a  megmaradt dió- és máktölteléket.
Bevittem a járulékos anyagraktárba, ott közölték, hogy ne oda vigyem, hanem a kinti hűtőbe.
Kérdem: "Jó, de melyikbe?"
Reakció: "Hát a fehérbe!"

Már nem azért, de melyik hűtő nem fehér? O.o :D
Végül megtaláltam a helyét :)
 

Másrészt:
Kicsit kiakadtam a péktanárra, mert folyton ha csinálok valamit, kiveszi a kezemből, mert rosszul csináltam, megmutatja, h hogy kell, de nem adja vissza.
Előfordulhat, hogy ügyetlen vagyok, de tudtommal tanulni vagyok ott, érdekelne, hogy akkor mikor fogom elsajátítani, ha nem engedi, hogy csináljam -.-"
 

Harmadszor:
Voltam fodrásznál, és vicces élményben volt részem.
Vagyis anyu mesélte utólag, hogy mikor a székben ültem, s a fodrász srác megfogta egyik kezében az ollót, a másikban egy jó nagy hajtincset, az anyum mellett ülő nő a szája elé kapta a kezét, és így szólt: "Úr isten, levágatja azt a hosszú hajat?"
Aztán anya megnyugtatta, hogy csak a végét vágják le :)

És végül:
A szomszéd néni meséltre, hogy egy járókelő számon kérte őt, hogy miért nincs az a szép fehér cica kint az ablakban.
Nos az tőlünk 1 lépcsőházzal odébb történt, és bizony Matyira utalt a hölgy.
Megtisztelő, hogy ilyen nagy népszerűségnek örvend a cicánk :P

Annyira jó volt a mai nap, hogy hihetetlen ^^
Felébredtem 4:20kor, ez kicsit meredek volt, aztán keltem 5kor, s indultam 5:15-kor, hogy kényelmesen beérjek.

11-en vagyunk egy csapatban. 
A leveles (leveles tészta) vonalon voltunk.
Először sajtot kellett reszelnem, ez az előzőleg elkészített és lefagyasztott pogácsákhoz kellett, szóval a  második feladat az volt, hogy átraktuk a sütőlemezekre a pogácsákat, s meg volt adva, hogy egy bizonyos mennyiségre kerüljön sajt.
Utána csináltunk tésztát, amit a dagasztógép gyúrt össze, majd nyújtó géppel rétegeztük, bekerült a kelesztőbe pihenni, majd készült belőle túrós táska, ízes levél, búrkifli, pizzás- és kakaós csiga.
Végül gyúrtunk be tésztát tepertős és vajas pogácsának, melyet kiszaggattunk, és be került a fagyasztóba.

Valószínűleg holnap is ugyan ez lesz a menetrend.
Szerencsére jó a társaság, akikkel együtt kell dolgozni, nem hinném, hogy bármiből is konfliktus adódna.

Kicsit kiborító már, hogy mindig van valami, ami miatt félelemben kell éljek...
Vagy itthon van nagy gubanc, vagy a suliban vagyok hatalmas nyomás alatt a tanulás, esetleg egy konfliktus miatt, vagy a barátaim között, netán a párkapcsolatomban van valami probléma. 
Legalább ha pár nap eltelne úgy, hogy ne kelljen aggódni valami miatt, annyira örülnék.
 
Ilyenkor próbálom magam tartani egy Depresszió dal soraihoz: "...de tönkre mész, ha mindig félve élsz"

Végre azt tanulhatom, amit igazán szeretnék.
Sütő- és cukrászipari technológiát.
Izgalmas volt az évnyitó, megtudtunk minden fontos dolgot.
Egy ismerős tanár az osztályfőnökünk, aki tavaly labort tartott.
Magunk közt Mosómedvének hívjuk, mert úgy néz ki a hajszíne és a frizurája miatt :D
Fog még tanítani a volt osztályfőnökünk, valamit a volt informatika, mikrobiológia és minőségügyi ismeretek tanárunk.
Legutóbbit GI Joe-nak hívtuk, mert valami Gianone, vagy mi az isten a neve és nem tudjuk kimondani xD

Az osztályom neve 13/SCH, és összesen 45 tanuló van.
Ennek egy része Higiénikusnak tanul, a másik fele vagyis mi pedig sütő-cukrásznak.
A képzés úgy néz ki, hogy egyik héten gyakorlat van, vagy pékségben vagy cukrászaton. A másik héten pedig elméleten 3 napon át az egész osztály együtt lesz, mivel van több közös tantárgy, a maradék kettőn meg mindenki a maga szakán.
Elméleti héten 3x8, 2x pedig 7 óránk lesz. Kicsit sok -.^
Gyakorlatnál meg pékségbe 5:45-re, cukrászatra 6:15-re kell majd bejárni.

Holnap rögtön gyakorlat lesz O.o
Ki fog derülni pontosan, hogy ki hova, melyik tanárhoz fog járni.
Kicsit félek, hogy lehet-e majd tanulni egy 45 fős osztályban.
Az ofő azt mondta, igaz, hogy középiskolában és ahhoz tartozó szabályokkal tanulunk, de felnőttként szeretne kezelni minket, ha mi is úgy állunk hozzá.
Remélem így lesz, mert tényleg tisztességesen szeretnék tanulni.

Anyumon kívül soha senkitől nem kaptam elismerést a kitartásért, amennyit szenvedtem a fogszabályozás végett, de tegnap sor került rá.

Be kellett tömni a szemfogamon a kifúrást, s ezt nem a saját dokim, hanem egy másik végezte.
Csupán át kellett mennem egy másik rendelő szobába, ott várt egy rendkívül kedves bácsi az asszisztensnőjével.
Ők ketten szebbnél szebb szavakkal illettek, amiért kibírtam ezt az egészet.
Persze azért a doktornőm munkája is szép volt, mármint orvosilag.
Emberileg elég nagy bunkó, de ebbe nem megyek bele :D 

Szóval két v alatt először boldogan jöttem ki onnan :)
Ha minden igaz nemsokára vége lesz, mert már a helyén van minden.
Max apró simítások lehetnek hátra.
Türelem :)

...hangzott el a kérdés tőlem Vasárnap. 
Hála egy belső körös jó barátnak, lejuthattam Szabadifürdőre egy nyár záró nyaralásra.
Mivel (szó szerint :D) borúlátó szoktam lenni, arra számítottam, hogy végig esni fog, és kb nem csinálhatunk semmit.
De  hála a jó égnek kegyes volt hozzánk az időjárás így kifogtunk 3 napnyi kánikulát.
A szállásunk az előbb említett 'Hímecske' (magyarán srác) anyuja kolleganőjénél volt, egy telken lakókocsiban.
Nagyon hangulatos és családias volt.

Úgy nézett ki, hogy reggelente kimentünk a  partra, s csak este mentünk haza.
Az egész napot, vagy 10 órát a víz mellett töltöttük.
Sokat úsztunk, voltunk vizibiciklizni is (a kapcsolatoknak hála all inclusive), na meg a legtöbb idő úgy telt el, hogy vagy napoztunk, vagy a fák alatt punnyadtunk, vagy én olvastam.
Végül megnéztük a parton ücsörögve a naplementét, ez is hihetetlen élmény volt :)

A zuhanyzást a kertben egy tábori megoldással összehozott "kabinban" lehetett kivitelezni, baromi hangulatos volt mindez este tücsökciripelés kíséretében.
A csillagokat is sokkal többet és jobban lehetett látni, mint Pesten, s ez nagy jelentőséggel bírt számomra, mivel épp egy Ski-fi könyvet olvasok.

Jó sok aranyköpés született, amit sajna nem tudok idézni, mert csak kettőn számára egyértelmű a jelentésük, de ezek által jó lesz visszaemlékezni az elmúlt 3 napra.
Szóval Hímecske, köszönöm szépen! ^^   

Az elmúlt napokban/hetekben volt ám részem küzdelemben. 
Egyrészt
Elkezdtem kicsit komolyabban foglalkozni a gitározással, s ez nagy kihívással jár.
Közel kerülhettem az egész témához, mivel volt szerencsém lent lenni egy zenekar próbáin.
Hihetetlen látni, ahogy egymásra odafigyelve együtt dolgoznak.
Teljesen más, mint itthon egyedül a saját fejem után elpötyögni.
Szóval fel van adva a lecke, sok újat kell tanulnom, kelleni fog hozzá kitartás, meg akaraterő.
Egyik nap, mikor egy dalt tanultam, kicsit olyan hangulatom támadt, mint a tétel tanulásnál, mintha kötelező lenne. 
Nem szeretném, ha túl menne a kedvtelés szintjén a dolog.

Másrészt...
Hosszú ideje vívódok érzelmi válságban, de most ismét - remélem véglegesen- úgy tűnik sikerült helyre állítani.
Nehéz volt erre a pontra eljutni, többen segítettek, volt ki hátráltatott benne, de most úgy érzem, a leghelyesebb döntést hoztam meg.

 

Az elmúlt napokban többen is kérdeztétek, miért tűnt el vagy 5 bejegyzés. 
Mindenkinek elmeséltem az okát, de azért itt is megmagyarázom.
Azok a bejegyzések,amik törlésre kerültek olyan élménybeszámolókat tartalmaztak, amik már nem aktuálisak, teljesen másképp tekintek arra az időszakra, amikor készült, most már  inkább szeretnék tudomást sem venni róla.
Igazán megtisztelő, hogy így törődtök azzal, ami velem történik. :)

Drága barátnőm is érdeklődött az előbb említett dologról, akinél tegnap voltam.
Akárhányszor vele vagyok, mindig olyan felhőtlen nyugalom és öröm jár át, nehéz erre az érzésre szavakat találni. És fantasztikus a gondolat, hogy holnap vagy vasárnap is láthatom őt, s ez pont ideális, mert utána majdnem 1 hónapig nem lesznek itthon.

~

Elkezdtem tanulni gitáron a Für Elise-t.
Tavaly ilyenkor, mikor kezembe (vagyis a monitorra) akadt a TAB-ja, kétségbe esetten pislogtam, hogy "hát én ezt a életbe nem fogom tudni eljátszani", ehhez képes egész jól megy.
Úgy érzem, mivel lassan 3 éve játszom gitáron, itt az ideje, hogy némi fejlődést lássak :)

Hm...
Nagyon várom a sulit.
Sokan hülyének néznek emiatt, meg jól tudom, hogy árny oldala is lesz, rengeteg új, nehéz tantárggyal és előfordulhat, hogy Mosómedve (egy kisit kretén tanár) lesz az ofőnk, de ettől eltekintve kíváncsi vagyok, hogy miket fogunk tanulni a pékségben és a cukrászaton.
Megbeszéltem anyummal, hogy a lehető legtöbb dolgot, amit a suliban megtanulok majd, itthon is megcsinálom gyakorlásképp.

Mint már elhangzott, életem egyik meghatározó része a zene.
Ezen belül az Anti Fitness Club nevű zenekar.
2007 óta ismerem, s szeretem őket.

Írtam már egy dalukból házi dolgozatot, írtam pályázatot, amit meg is nyertem...
Nagyon sokáig egyedül voltam AFC fanként, de most már sok kedves ismerősnek örvendhetek, aki szintén értékeli ezt a zenét.

Szokásom a lelki állapotomat, panaszomat, örömömet dalszöveg részlettel, egy-egy képpel, videóval tükrözni.
Eddig szinte senkinek nem esett le mire is gondolhatok, mikor egy AFC dal által szólaltam fel, s most már nem csak más is érti, de én is találkozok más üzenőfalán ugyan ezzel a módszerrel készült bejegyzésekkel.
És most már van kivel megosztanom ezen zenével kapcsolatos gondolataimat, élményeimet, érzéseimet.

Szóval köszönöm, mind a zenekarnak, mind előbb felsorolt barátaimnak, ismerőseimnek :)

<3

Égetem magam?O.o
Ez elég kétértelmű... Hát igen, van, akinek égő fürdőruhára vetkőzni... Én viszont szeretek.
Volt is rá lehetőségem, míg 4 napot töltöttem Balatonon, pontosabban Zamárdiban 3 fantasztikus barátnővel.
Hihetetlen élmény volt, szülők nélkül, csak mi csajok. Nagyon jól megoldottuk a dolgokat, főztünk magunkra igen finomakat, s mind a 4 napot hasznosan töltöttük.
Délelőttönként kávézgattunk, punnyadtunk, a teraszon, vagy az erkélyen, mint a vénasszonyok majd neki álltunk az ebédnek. 
Utána kiéltük kreativitásunkat sok kis szép alkotásban.
Még Skati húgát, Lilit is bele vittük a kézműveskedés rejtelmeibe, pedig ő alapból nem olyan természetű.
Ezek után meglátogattuk a Balaton partot és fürödtünk is.
Eesténként kiültünk pipázni, majd filmet néztünk...
Ez volt a forgatókönyv a négy nap alatt.
Nagyon örülök, hogy velük lehettem, és hogy a ők a barátnőim, mert rendkívül értékes emberek, és a világ minden kincséért sem mondanék le róluk.

Mióta hazajöttem, kicsit unalmasan telnek a napjaim.

Reggelente, ha úgy alakul, elmegyek Metropolt osztani, majd jövök haza, s vagy olvasgatok, vagy filmet nézek bátyámmal.

Megnéztük a Végső állomás első 4 részét és a Hibrid című filmet.

Voltam egy kedves barát jóvoltából koncerten is, ami szintén óriási élmény volt.
Ezt az alkalmat nyilvánítottam az érettségi megünneplésének.
Jövő héten, s az után is lesznek koncertek, amire menni szeretnék, nagyon várom azokat is, biztos jó buli lesz.

Ismét felfedeztem új zenét, amit hallgathatok, ez nem más, mint az AFI.
Régebben, még úgy 4 éve már hallottam róluk, de akkor még nem mozgatta meg az érdeklődésemet, most viszont sikerült :)

Hát túl vagyok rajta, leérettségiztem ^^

Érdekes volt a szóbeli része is.
14-én kellett bemenni a nyitóünnepségre, nem volt túl nagy szám, az igazgatóhelyettes és a vizsgaelnök is elmondta, hogy akkor mi vár ránk.
Persze én már tudtam, h hogy zajlik, hisz tavaly átéltem, csak nem a saját osztályommal.
Szerettem volna már aznap túl lenni rajta, de én csak 15-én kerültem sorra.
Délre voltam kiírva, de nem bírtam aznap reggel itthon ülni, és bementem 9:45-re.
Jól tettem, mert fél 11kor be is mentem.

Magyarral kezdtem.
Kihúztam Radnóti Miklóst és a Köznyelv és Nyelvváltozatokat.
Radnótinál elemeztem 2 verset ( Mint a bika;Erőltetett menet), de a tanár szólt, hogy azért kéne még.
Először elég kínosnak éreztem, nem tudtam mihez kezdjek, de lapozgattam a szöveggyűjteményt és találtam még két verset (Járkálj csak halálra ítélt, Hetedik ecloga), amiről tudtam beszélni.
Nyelvtannál egy vicces feladatot kaptam, kellett csinálni két párbeszédet, egyiket úgy, mintha két diák beszélget, másikat pedig, úgy, hogy egy diák egy tanárral beszélget ugyan arról a témáról.
Végül ez a felelet 32 pontot ért meg az 50-ből.
Így a 74 pontos írásbelivel összesen 71%-ot értem el, így 4-es került a bizonyítványba.

Utána a töri következett.
Mázlim volt, kihúztam az egyik legkönnyebb tételt, méghozzá a középkori városokat.
Szépen elmondtam, amit tudtam, bár volt olyan rész, amit a tanár mondott el helyettem, mert még életemben nem halottam :D
Végül 51 pontot kaptam a 60-ból, így összesen 72%-ra teljesítettem, szintén "Jó" érdemjegyet kaptam.

Az angol volt az utolsó megmérettetés.
Először csak beszélgettünk a tanárral, az a bizonyos feszültségoldás címén, kérdezte, h mit reggeliztem. Amúgy magyarra hevesen dobogó szívvel ültem ki, de az utána lévő feleleteknél teljesen higgadt voltam.

Szóval utána angolból kellett volna a Daily Routine-ról beszélni, csak kiszúrt velem, mert hétvégi napot kérdezett, és nem igazán tudtam mit mondani.
Utána a szituáció az volt, hogy állásinterjún vagyok.
Ezt a feladatot is csak 3. elolvasás után értettem meg, de végül pá szót sikerült elmakogni.
Utolsó feladatként képeket kellett összehasonlítani. 
Az egyiken egy csóka hegyet mászott, a másikon meg egy olyan alak, akinek nem tudtam meghatározni a nemét, (ezen jót mosolygott a tanár, mondta is, hogy előző nap Peti beközölte, hogy "He or She is...") biciklizett.
Szóval beszélnem kellett az extrém és a normál sportokról.
Mondtam, hogy én kihagynám az extrém sportokat, mert veszélyes, és félek tőlük, és még arról is volt szó, hogy az egyéni vagy a csapatos sportot bírom-e jobban.
Ezért végül 26 pontot értem el a 33-ból, így összesen 66%-ra, vagyis 4-esre teljesítettem az idegen nyelvet. :)

Teljesen meg vagyok elégedve magammal, csak azt sajnálom, hogy a matek nem lett egy kicsivel jobb, csupán 5%-on múlt abból is a 4-es.
Ez legyen a legnagyobb baj :)
 

Pontosan, ahogy 6 héttel ezelőtt, ma is sírva ébredtem fel.
Félve a vizsgától, kiborultan a héten történtek miatt...
De ez nem volt elég.
Délelőtt tanulgattam, ahogy elterveztem, aztán jutalomként neki álltam megcsinálni az egyik "megrendelt" gyöngy nyakláncot. Kb 2 órát ültem fölötte, közben rengeteget bosszankodva, mert a gyöngyfűző cérna nem úgy viselkedett, ahogy kéne neki. Aztán mire nagy nehezen befejeztem, elszakadt, javíthatatlanul.

Most ott tartok, hogy neki kéne állni tanulni, de ilyen hangulatban nincs semmi kedvem és erőm hozzá.
Vigaszt sem kapok, csak annyit, hogy ne hisztizzek. Így elég nehéz.

Annyira sokat gondolkozok azon, hogy sosem vett körül olyan életszínvonal, amiért hálául sikeres érettségit tegyek le... Csak magam miatt csinálom, senki másért.
Borzasztóan várom a pillanatot, hogy kimondhassam: "Igen, túl vagyok rajta, megcsináltam!"De addig még 3 napot kell várnom.
Elég szörnyű.

Csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal azok előtt, akik ezt tisztességesen (nem a kettesre törekedve) végigcsinálják.

Egy eléggé extrém héten vagyok túl.

Sokat tanultam, egyik nap szabályosan rosszul lettem a sok tételtől...
De aztán a filmezés barátaimmal, és a gyöngyfűzés által sikerült relaxálni.

Mint ahogy a cím is mutatja, történelmi pillanatok egyikére került sor.
Anyukám nem itthon töltötte a hétvégét.
Ez a 18 év során még sosem fordult elő.
Érdekes érzés volt ellátni egyedül a háztartást és a cicát.
De az is érdekes volt ám, hogy a barátaim átjöttek hozzám szombat este.
Szerencsére minden úgy alakult, ahogy elterveztem, nagyon hangulatos volt, mindössze öten voltunk, zajlott a szokásos beszélgetés, pipázás, és hátérzenének sikerült olyanokat választani, ami mindenkinek megfelelt. Ez volt Apocalyptica, Manson, Linkin Park és Evanescence.
Végül ketten itt maradtak éjszakára, s hazaért bátyám is.
Megnéztünk egy kicsit elvont Animét, amit én már amúgy láttam és nagyon is tetszett, remélem nekik is.

Tegnap délután voltunk felköszönteni az unokatesómat.
Nagyon jó volt, sokat nevettünk, mert valaki mindig beszólt valami félre érthetőt, vagy állati vicceset.
Ez leginkább abból adódott, hogy volt ott egy 2 éves baba, és egy kismama is.
Elég furcsa, mert régebben nem hatottak meg a kismamák, de most már annyira csodálatos dolognak tartom ezt... Lehetett látni a hasán, hogy mozog a baba... Annyira kíváncsi lennék, hogy milyen érzés ez. 
Kérdezték, hogy én szeretnék-e egyáltalán babát, és ha igen, akkor mikor.
Hát mindenképpen szeretnék, de minden a jövőn múlik, az is, hogy lesz-e, meg az is, hogy mikor.

Most egy csöppet bűntudatom van, mert angol fakultáción lenne a helyem, de nagyon nem volt kedvem bemenni. Pedig ez az utolsó előtti óra.
Azzal nyugatom magam, hogy vannak, akik sokkal rosszabb angolosok nálam, és ők egyetlen órára sem tették be a lábukat. Meg hát igen, ezért fakt, mert nem kötelező...
Na de mindegy, enni pihenést talán megérdemlek.

A képen a tegnap ünnepelt kedves rokonnal, Lacussal vagy ok. :)

Végre megtudtam a magyar írásbeli eredményét is.
73 pont és % lett. :)
Ez azt jelenti, hogyha nagyon nagyon ügyes leszek, akkor talán még ötöst is kaphatok a végén.
De inkább csak a négyesben reménykedek, nem szeretnék pofára esni.
Viszont gy összességében egész szép kis bizonyítványom lenne, ha sikerül minden terv szerint :)

Hát akkor holnaptól jön a komoly tanulás.

Viszont azon gondolkoztam, hogy valami hiányzik...
A lovaglás.
Úgy döntöttem, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is folytatom... 
Van egy lovarda nem is olyan messze tőlünk, annak megnéztem a weboldalát, és nincsenek is olyan borsos áraik. http://favoritlovarda.uw.hu/
Szóval ha meglesz a fizum, jelentkezek is futószáras oktatásra.
A alapokat már úgy ahogy elsajátítottam, de újból ki kell építeni a lovaglóizmom.
Aztán pár alkalom után lekerülhetek a futószárról, és mehetek terepre ^^

Szóval a sok tanulás közben többek között ez az álom fogja tartani bennem a lelket :)

Mint minden, amit az ember általában eltervez, ez a nap sem a tervek szerint alakult.
Barátaimmal ki akartunk menni a Hajógyári szigetre, és ott üldögélni a fűben, s űzni a szokásos tevékenységet, mikor így elmegyünk valahova: tartalmas beszélgetések, pipázás, gitározás.

De az égiek nem akarták, hogy így legyen, így egész délután esett az eső.
Mire találkoztunk, elállt, de nem láttuk értelmét leülni a vizes fűbe a szigeten, így végül kicsiny csapatunk egyik tagja látott minket vendégül.

Odafele menet rá kellett csodálkoznom, hogy valóban átneveztek utca- és térneveket.
Elég szörnyű volt egy fura női hangtól hallani a  metróban, hogy "Puskás Ferenc stadion következik".
Tudtam ezekről a nevezgetésekről, de mégis kisebb sokként ért. Nem mintha konzervatív ennék, de azért mégiscsak 10 éve utaztam metrón...

Aztán megérkeztem a találkozó helyre, a többiek viszontlátásának öröme elfeledtette velem az abszurdumot.

Szóval, miután mindenki vett némi kajcsit és inni valót bedobni a közösbe, fel is mentünk.
Nem mintha máskor nem lenne az, de most különösen családias volt a hangulat, mert elég kevesen voltunk.
Megnéztünk az oroszlánkirályt. Nagyon régen láttam, szóval örültem az ötletnek.
Sokkal jobban meghatott, mint kiskoromban, mivel már értem az egész politikai, társadalmi és érzelmi tartalmát.

Végül este a csapat egyik tagjával indultunk haza. Bele bonyolódtunk egy igen érdekes beszélgetésbe, így sajnáltam volta elválni.
Azt tanácsoltam, hogy menjünk be abba a bár szerűségbe, ami itt van tőlünk egy köpésre a megállóban.
Még sosem voltam azon a helyen, ezért épp ideje volt lenézni.
Kellemes csalódás ért, mert valóban nem az az iszákos vénemberekkel teli, álló füstös kocsma fogadott minket, hanem egy kellemes hely.

Felfedeztem, hogy egy általam kedvelt zenekarnak, a Bullet For My Valentine-nak kijött egy albuma, amit én még nem is hallottam, így most azt hallgatom, s töltöm le egyrészt. hogy hallgassam a jövőben, másrészt a jövő héten tartandó kisebb házibulimba.
Kíváncsi vagyok, hogy h fog sikerülni.

Addig is várom a holnapi napot, mert végre kiderült a Magyar írásbeli eredménye.
Keddtől pedig kezdődik a kemény tanulás.
Úgy érzem, két hét épp elég lesz, hogy tisztességesen megtanuljam a tételeket.
Mindenesetre nagy lesz rajtam a nyomás, mivel a cél, hogy meglegyen mindenből a 4-es.

Úgy döntöttem ideje belefogni ebbe, végre megosztani gondolataimat a külvilággal.

Nicknevem azért lett ez, mert egyrészt közel áll hozzám ez a név egy könyvsorozat miatt (9...8..7...), másrészt, minden, ami lehetett volna és jellemző rám, már foglalt volt. 

Most az érettségi rituálé közepén vergődök. Írásbelin túl, szóbelire várva.

Várok még a Magyar írásbeli eredményére, ugyanis nem egyszerre tudtuk meg az összes tantárgyét, hanem más más napokon. Nem sok értelmét látom, ezzel csak húzzák a diákok agyát. A lelkiismeretesen tanulókét (mint például az enyémet) azért, hogy vajon meg van-e a 60%, a másik fajtákért, akikre inkább nem mondok semmit, hogy vajon megvan-e a bűvös 20%... Utóbbira no comment.

Az angol 74 pont, vagyis 63% lett;
A matek 55 pont, 55 %, vagyis 3-as lett;
A töri pedig 57,5 pont, vagyis 63,8%-os lett.
Így a matek jegye adott, a magyar még kérdéses, a másik két tantárgyból pedig a 4-esért hajtok, egy 4-esem meg már van, tavalyról Földrajzból.

Az elmúlt napokban, mióta túl vagyunk az írásbeliken, reggelente dolgozom, a Metropol újságot osztom, ha meg van konzultáció, akkor suliba is megyek arra az 1-2 órára.
Nagyon hasznos, lövésem sincs, hogy nélküle hogy szóbeliznék le...

Félre téve a tanulást egy kis magánélet.
Jelenleg a lelki s érzelmi hullámvölgy mélyén vergődve, halvány reményekkel, törődésre vágyva élem mindennapjaimat.
Hogy legalább kicsivel feljebb kapaszkodjak, segítségemre vannak a barátaim, kikkel egy éve ismerjük és szeretjük egymást.

Most már minden szombat délutánunkat, s sokszor éjszakába nyúló esténket is együtt töltjük.

Ezen kívül lelki támaszt nyúlt egyik legrégebbi, s valószínűleg örök szerelmem, a zene.
Nemrég kóstoltam bele a koncertre járós életbe, s nagyon örülök neki, mert fantasztikus élményt nyújt.

Most a közeljövőben sajnos nem lesz semmilyen, ami érdekelne, így ez által, s az előbb elmondottak által néha arra az érzésre ébredek, hogy nem látom értelmét az életemnek.
Pontosan tudom, hogy mi adhat értelmet neki... Mint ahogy a dalban is szól: 

 "Égig emeld a szíved! Száguldj, szerelmünk hirdesd!
És így nyer értelmet végleg álom, boldogság, élet!"
 
Igen, bár zenei és öltözködési stílusom nem ezzel egyezik, de valóban, nyitott vagyok a  musicalek felé is.