Az elmúlt napokban/hetekben volt ám részem küzdelemben.
Egyrészt
Elkezdtem kicsit komolyabban foglalkozni a gitározással, s ez nagy kihívással jár.
Közel kerülhettem az egész témához, mivel volt szerencsém lent lenni egy zenekar próbáin.
Hihetetlen látni, ahogy egymásra odafigyelve együtt dolgoznak.
Teljesen más, mint itthon egyedül a saját fejem után elpötyögni.
Szóval fel van adva a lecke, sok újat kell tanulnom, kelleni fog hozzá kitartás, meg akaraterő.
Egyik nap, mikor egy dalt tanultam, kicsit olyan hangulatom támadt, mint a tétel tanulásnál, mintha kötelező lenne.
Nem szeretném, ha túl menne a kedvtelés szintjén a dolog.
Másrészt...
Hosszú ideje vívódok érzelmi válságban, de most ismét - remélem véglegesen- úgy tűnik sikerült helyre állítani.
Nehéz volt erre a pontra eljutni, többen segítettek, volt ki hátráltatott benne, de most úgy érzem, a leghelyesebb döntést hoztam meg.
"...hogy a helyes úton érj célba, mondd, mennyi harcot vállalsz...?"
2011.08.14. 23:34
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://dorisia.blog.hu/api/trackback/id/tr963153816
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.