Viccesen indult a mai napom. Be kellett menni a suliba gyakorlatra, hogy lejöjjön pár óra a nyári gyaksziból.
Nagyban zötyögtem a trolin, és arra lettem figyelmes, hogy a körmeim feketék... Ez úgy máskor normális lenne, csakhogy most gyakorlatra mentem, ott meg kihajítanak festett körmökkel, így rohantam haza lemosni.
Azt hittem az lesz, hogy jól elkésve beérek, az öltözős némber is lecsesz, meg a tanár is mondja "Az isten áldjon meg életem".
De nagyon nagy mázlim volt, mert egész hamar beértem, nem a némber volt  az öltözőben felügyelni, hanem a másik néni, és a pék tanár helyett is egy bácsi volt, akinek különösen örültem.
Nagyon jó fej és rendes ember, én most ügyes voltam nála, de ha valaki valamit elrontott, akkor higgadtan, úgy mondta el a helyes technikát, mintha értelmes emberekkel beszélne, nem üvöltözött és nem káromkodott. 
Később egy ilyet is beszólt egy nehezebb feladatra, hogy "na jöjjön és csinálja valami értelmiségi, mondjuk Kata". Nagyon jólesett ez az elismerés, végre valaki aki nem azt érezteti, hogy selejt vagyok, és ettől a gondolattól is sokkal jobban megy a munka.

Talán mindenkinek feltűnt már, hogy sajnos elég sűrűn más emberrel vagyok együtt.
Ennek az oka bonyolult és összetett, viszont egy valamit már többektől hallottam. 
Mégpedig azt, hogy kapcsolat- vagyis pontosabban Szerelem függő volnék.
Hülyén hangzik, de talán van benne valami.
Hiszen nem tudok egyedül lenni. Csak akkor látom értelmét az életemnek, ha van valakit szeretnem, úgy felkelni reggelente, hogy "juj de jó ma/holnap/x időpontban láthatom őt, ugyanezzel a gondolattal lepihenni aludni, s az Ő gondolatával átvészelni a nehezebb napokat, a problémákat... Csak így jó.
Persze van, mikor egyedül is megvagyok, de mégis érzek magamban egy űrt, egy ürességet, s tudom, hogy mi, vagyis pontosabban Ki töltené ezt ki.
Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy még kicsivel több, mint egy éve láttam plakáton a "Mindennapi Pszichológia" című magazin egyik számát, amin a címlap cikk a 'Szerelem függőség'. Már akkor is megakadt rajta a szemem, amikor láttam, de akkor nem tartottam annyira fontosnak, hogy meg is vegyem.
Most már viszont érdekelne. Nagyon is.
Így megpróbáltam utána járni, hogy megszerezzem, vaterán nem jártam sikerrel, az ismerőseimnek nincs meg sajnos.
Viszont meglepetésemre egy jó barátom ma hozzám vágott egy cd-t, nem árulta el mi van rajta, mondta, hogy majd meglátom.
Hazajöttem, megnéztem, és a Pszichológia magazin számai voltak rajta pdf formátumban.
Sajnos az a szám, ami nekem kéne pont nincs rajta, de is nagyon örülök neki, mert elkezdtem olvasgatni és rengeteg hasznos dolgot olvastam, és hát így nem fogok unatkozni az elkövetkezendő napokban :)