A karácsony most rendkívül szépen telt el az előzőekhez képest. 
Három éve egyenesen katasztrófa volt, tavaly meg bátyám váratlanul életemben először nem töltötte velünk a szent estét. Nagyon furcsa volt.
Viszont idén békésen, probléma mentesen telt az ünnep. Csak apám hiányzott nagyon. Ilyenkor mindig sokkal rosszabb a tudat, hogy nincs velünk.
25-én a szokásos családi ünneplés volt, amit mindig nagyon várok.
Ilyenkor nagyon sokan össze gyűlnek, kicsik, nagyok, nagynénik nagybácsik, unokák, dédunokák, szóval nagyon hangulatos.
Szokás szerint gyújtottunk mécsest és elénekeltük közösen Nagymamáink, Nagypapánk meg mindenki a maga elhunyt szerette emlékére a Gyertyák című dalt.
Volt ott két baba, mindketten kb fél évesek. Sok sok vidám szituációt szült mindkettük jelenléte.
Érdekes belegondolni, hogy néhány bejegyzésemmel ezelőtt még csak várandós volt unokanővérem ezzel a csöppséggel, most meg már fél éves.

Ahogy szól a dal, "Különös szilveszter", én is egy ilyet éltem át.
Nem hiába neveztem keserédesnek.
Egyrészt fantasztikus élmény volt a legjobb barátaimmal és a Hercegemmel tölteni azt az alkalmat, viszont történt egy dolog, ami által egy részem a semmibe veszett.
Úgy terveztük barátaimmal, hogy idén ha a fene fenét eszik is, együtt töltjük a Szilvesztert, mivel tavaly is így szerettük volna, csak nagyon nem jött össze.
Így még jó pár héttel előtte meghirdettük egy bejegyzést, amiben az állt, hogy mindenki próbálja egy kicsit megerőltetni magát, és kitalálni valami helyet, vagy programot, ahol együtt lehetünk.
A vége az lett, hogy csak az a néhány ember tett bármit is, aki amúgy szokta szervezni az eseményeket, a találkozókat, és egyéb közös programokat, viszont a többiek ebből nem vették ki részüket, hanem csak várták, hogy előrukkoljunk a kész programmal, helyszínestül, időpontostul.
Végül mi, a szervezők megelégeltük ezt a passzív magatartást, és megbüntettük a többieket, akik nem veszik komolyan a baráti körben való szerepüket és úgymond kötelességeiket. Sajnos balul sült el.
Azt vártuk, hogy ez után érett emberek módjára megbeszélhetjük, hogy ki hol hibázott, mire kéne odafigyelnünk, hogy tényleg egy igazán összetartó csapat legyünk, de erre nem kerülhet sor, ugyanis akiket kizártunk a Szilveszteri programból vérig sértődtek és megalázva minket elmenekültek a probléma megoldása elől.
Ahogy tartja a mondás: " A jó barát a bajban ismerkszik meg".
Mivel velük ez történt, nem állíthatjuk, hogy valódi Barátaink lettek volna.
Kicsit rossz, hogy megszakadt velük a kapcsolatunk, mert mégiscsak az életem része voltak 1,5 évig. 
De jobb, hogy most derült mindez ki, és nem tartott tovább ez az egész, mint utólag kiderült ál barátság, mert később csak még rosszabb lett volna a konfliktus.

Hála az égnek csak szerdán kellett suliba menni, így ki tudtam pihenni magam a szünetben.
Aznap pékségben voltunk a rétesnél. Elég unalmas, hogy állandóan ott vagyunk, jó lenne már máshova menni.
A cukrászatról viszont pozitív élménnyel jöttem haza tegnap és ma is.
Tegnap piramis szeletet csináltunk, amit ma fejeztünk be, és jól sikerült. El is adták, amit csináltam.
Ma ismét piskótalapot és piskóta karikát kellett csinálni, ami szintén jól sikerült. 
A tanár meg is dicsért, persze csak a maga módján, nem mondott szépet, d utalást tett arra, hogy jó munkát végeztem. A gyakorlat végén volt felelés, amire a többiekkel ellentétben ötöst kaptam, és ennek nagyon örülök.
sokszor érzem úgy, hogy nem fogok tudni levizsgázni, és nem lesz meg a szakmám, viszont most jóval feljebb másztam ebből a hullámvölgyből.