Gondolatok Dorisiától

Anyumon kívül soha senkitől nem kaptam elismerést a kitartásért, amennyit szenvedtem a fogszabályozás végett, de tegnap sor került rá.

Be kellett tömni a szemfogamon a kifúrást, s ezt nem a saját dokim, hanem egy másik végezte.
Csupán át kellett mennem egy másik rendelő szobába, ott várt egy rendkívül kedves bácsi az asszisztensnőjével.
Ők ketten szebbnél szebb szavakkal illettek, amiért kibírtam ezt az egészet.
Persze azért a doktornőm munkája is szép volt, mármint orvosilag.
Emberileg elég nagy bunkó, de ebbe nem megyek bele :D 

Szóval két v alatt először boldogan jöttem ki onnan :)
Ha minden igaz nemsokára vége lesz, mert már a helyén van minden.
Max apró simítások lehetnek hátra.
Türelem :)