Gondolatok Dorisiától

Igencsak fárasztó volt egyhuzamban 3 hétig korán kelegetni... Bár ha belegondolok, hogy ha elvégeztem a sulit, egy életen át korán kell kelni, kezdenek kétségeim támadni afelől, hogy fogom-e egyáltalán bírni.
Mindenesetre ráér ezen gondolkozni, előbb végezzem el. Most épp ez is nagy kérdőjelekben áll számomra, mivel kedves Árpibá', a cukrász tanárunk úgy kiborított, hogy már ott tartottam, kiiratkozok a suliból. 
Nem arról van szó, hogy csak túlreagálom, hanem tényleg sok, ahogy bánik velem (velünk).
Már abba is beleköt, hogy rossz habverőt, habkártyát, vagy fakanalat választok. Bármikor bármit teszek az rossz. Odajön, kiveszi a kezemből, és dühösen mutogatja hogy hogy is kéne, meg hogy azért nem sikerül, mert nem azt csinálom, amit mond.
Ezzel az a probléma, hogy eleve el sem mondja, hogy mit milyen eszközzel, milyen sorrendben és milyen mozdulatokkal csináljak.
Pl egyik nap mikor piskótát csináltam, be akartam kapcsolni a gépi habverőt, hogy miközben az megy, addig felverem kézzel a tojássárgáját, de beszólt, hogy még ne kapcsoljam be. 
Ráadásul eléggé el tud fáradni a karom miközben a tojássárgájával bíbelődök és szó szerint hülyének néz és nem hiszi el. Most komolyan ha valaki rám néz látja, hogy nem vagyok egy nagydarab ember, és kondizni se járok, így szerintem nem csoda, ha gyenge vagyok bizonyos dolgokhoz.
Másrészt meg nem érti meg hogy egyes dolgokat életemben először csinálok, és nem fog úgy menni elsőre, mint neki 40 év tapasztalattal. És annyira szemét, mert mondja is, hogy ne merjünk azzal előállni, hogy 40 év múlva nekünk is így fog menni.
Visszatérve a gépi habverőre másnap is csináltam valamit, aminél kellett használni, ott direkt nem kapcsoltam be, nehogy belém kössön, de itt meg épp ez volt a probléma, hogy nem tettem meg. Az a  dolgok eredménye, hogy ha 'így' csinálom az a baj, ha meg 'úgy' akkor az.
Ez az egész azért van, mert úgy sz@r a tanítás, ahogy van.
Nem az van, hogy egy tanterv szerint megyünk végig a megtanulandó termékeken és mindenki egyszerre ugyan azt csinálja, hanem mindenféle rendeléseket kell megcsinálni, így mindenki mást csinál és a tanár nem tud 6 felé szakadni. Ez nekem nagyon nem tetszik. Én tanulni jöttem ide, nem rohadt rendeléseket megcsinálni, ha azt akartam volna, akkor elmentem volna gyakornoknak egy cukrászdába.
Nem tartom magam ügyetlennek, de cukrász gyakorlaton úgy tűnik, mintha valami kétbalkezes lennék. Egyrészt azért, mert mindig kapkodni kell, másrészt meg állandó rettegésben vagyok, hogy mikor mit fogok vajon elrontani és mikor lesz leugatva a fejem, így csak még jobban elbénázom a dolgokat.
Szóval az a tervem, hogy ha találnék valami munkát, amiben elvagyok úgy fél évig, akkor kiiratkozok a suliból, melózok nyár végéig és szeptemberre beiratkozok a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari szakközépiskolába. 

Félre téve a borzalmakat...
Túl vagyunk a szalagavatón. Fantasztikus élmény volt. Nagyon vártam legalább akkora izgalommal, mint tavaly a saját szalagavatómat. Szerintem jól sikerült a tánc, meg a közönség egy része is erről számolt be. Annyira más volt ez a szalagavató, mint a miénk. Nem jobb vagy nem rosszabb, csak olyan más. Kevesebb osztály, más program stb. Ami külön érdekes volt, hogy egy tanárnő is részt vett az évfolyamkeringőben.