Gondolatok Dorisiától

 Túl vagyok a Finomárus héten is.
Lelkileg könnyebb, fizikailag viszont talán nehezebb volt, mint a kenyereknél.
Gyakorlat után izomlázam volt, sőt még van is.
Hétfőn megpucoltam kb 40kg virslit hot-doghoz, préseltem vagy 100kg margarint, meg ácsorogtam, s dolgoztam a gépek mellett. Nagyon nagy mennyiségekről van szó, sokszor gyors becsléssel, több ezer terméket számolok.
Itt is zaklattak a fiúk az indiszkrét kérdéseikkel, volt aki le is taperolt, kapott is egy nagy fülest miatta. Viszont az nagyon hangulatos volt, hogy az egyik srác sokat énekelgetett, nagyon kellemes hangja van, jobb volt úgy dolgozni.Kicsit úgy érzem, hogy nem biztos, hogy bírnám ezt hosszú távon. Lehet, hogy csak a kezdet nehéz, de nagyon elfáradtam, úgy jöttem haza, mint egy zombi és kb használhatatlan voltam és nagyon fájt a hátam.. Pedig nem is tudok még olyan intenzitással dolgozni mint a többiek,, és csak 7 órát vagyok ahhoz képest, hogy ők 8-12-t.
Megpróbálok eljutni orthopédiára és megérdeklődöm, hogy ezzel a háttal egyáltalán csinálhatom-e ezt. Ha azt mondják nem, akkor van ötletem, hogy hogyan tovább.
Amúgy úgy történik a termelés, hogy előállítják a leveles tésztát, az a gépsorra kerül, ott elkészül a termék, lemezekre helyezik, majd bekerül a sokkolóba (-40°C-os helyiség), majd onnan kiszedik, leborogatják a lemezekről, 30-asával elcsomagolják, majd címkézik, és továbbítják.

Voltam ma sétálni egyet, út közben bementem az ikeába nasizni meg teázni és kifele menet találkoztam két kedves ismerőssel, akikkel régen együtt dolgoztam és nagyon jót beszélgettünk és nevetgéltünk, öröm volt újra látni őket, kizökkentettek a mélabúságból.

Most pedig jön a hosszú hétvége, kíváncsi vagyok mit tartogat számomra.