Végre túlestem a műtéten.
Borzasztó volt...
Adtak 5 érzéstelenítőt így hála az égnek most nem éreztem semmit.
Kiszedték a tejecskét, felásták a maradandót, átfúrták, ami olyan érzés volt, mintha kb az agyamat fúrnák át, olyan véget nem érőnek tűnt de próbáltam magam azzal vigasztalni, hogy nemsokára túl leszek rajta. Ez után a doki átfűzte rajta a drótot, ami fel fogja hozni a fogam. Végül összevarrták jó sok öltéssel. Először volt vagy 4-5 öltés, és elvágta a zsinórt hálát adtam, aztán beszúrta a tűt máshova, akkor is volt 3-4 öltés, ismét hálát adtam, amikor elvágta, de megint beszúrta a tűt. Ez volt az utolsó szerencsére. Végül szórt a sebre jódot, aminek az ízét még napokig éreztem és baromi undorító volt.
Még közben kínomban azzal szórakoztattam magam, mikor átfűzte a drótot, hogy "mi az isten ez, gyöngyfűző szakkör?", a varrásnál pedig: "mi ez, hímzőtanfolyam?".
Ilyet megkérdez a műtét utána doki, hogy megyek-e ma még suliba. Hát megy a halál :D
Eleve nem akartam bemenni, de jobb is volt, mert baromi rosszul voltam utána. Nem akart elállnia vérzés 6-7 órán keresztül, fájt is meg lázas is voltam. Kicsit rosszabbul viseltem, mint két éve.
De már kezd meggyógyulni.
Meglepetések sora ért a héten.
Nem szoktam nagy ügyet csinálni a születésnapomból, viszont mások nem így gondolták.
Sokan felköszöntöttek aznap, akik fontosak számomra, anyukám pedig beállított egy csokor mini rózsával. Nagyon örültem neki ^^
Voltunk csütörtökön az osztályommal egy gesztenye üzemben. Nagyon érdekes volt, örülök, hogy láttam.
Mindenféle hiedelem ellenére semmi olyan undorító dolog nem kerül bele, mint amiről szokták rémisztgetni az emberek egymást, teljesen normális és higiénikus körülmények között állítják elő a gesztenyét a kemény leszüretelt magtól a becsomagolt fagyasztott gesztenyepüréig :)
