Több okom van kiakadni...
Egyrészt szörnyen megbántam a szilveszterkor történteket, és nagyon hiányzik ő, aki abszolút kizárt az életéből.
Nem tudom lenne-e értelme megmondani neki, hogy őszintén sajnálom, ami történt, és rossz nélküle. Félek az elutasítástól, mert akkor még jobban fájna, mint most, így nem merek lépni.
Másrészt, egy szemét alak, aki gyakorlatilag tönkretette a lelkem, vidáman közölte velem, hogy terhes a jelenlegi official szeretője, sőt még képet is akart mutogatni az embrióról.
Eleve szánalmas, mert az ember lassan 20 éves, se egy szakmája, se egy érettségije, és így csinált fel valakit minden felelősség nélkül. Már bocsának a kifejezésért. Az a mázlija, hogy a csaj szülei állítólag elég pénzesek, így jó körülmények közé születne a baba, szóval ez a felelőtlen alak nem fogja megszívni, amiért ezt tette. És ami még kiborítóbb, hogy nincs benne egy fikarcnyi tapintat sem. Miután egy éven át ígérgette nekem, hogy elhagyja a nálam kevésbé intelligens és kevésbé csinos nőjét, s hagyott állandó kétségek közt kínlódni, hagyva bennem a kérdést: Mi az, amitől jobb, mint én?, most képes lenne mutogatni a gyerekéről a képet. Ez komolyan azt hiszi, hogy semmilyen fájdalmat nem okozott nekem, hogy nem sírtam át éjjeleket és napokat miatta, az ámítása, a hazugságai és a szemétségei miatt.
Már milliószor megfogadtam, hogy többé nem foglalkozok vele, de eddig lehetetlennek bizonyult, mivel rengeteg közös ismerősöm van vele. Mindenesetre most is megtettem azt a lépés, hogy töröltem facebook-ról, ne is lássam, meg amúgy is minimálisra csökkent azon emberek és tényezők száma, aki és ami rá emlékeztethet, így talán sikerül egyszer és mindenkorra az életemből is kitörölni őt.
Tudom, a fő bűnök közé tartozik az, ha valaki nem hajlandó megbocsájtani, de egyszerűen kiborít a tény, hogy soha nem bűnhődik azért, amit velem és még ki tudja hány lánnyal tett.
És végül, ami megbotránkoztatott az az, hogy egy kedves szomszéd bácsi életének 62. évében elhunyt.
Hihetetlen, hogy miért mindig a kedves és jó embereknek kell meghalnia. A nagyszüleim, a volt osztálytársam, volt iskolatársam... Bezzeg a pedofil állat szomszéd, aki bántotta a barátnőmet, lassan 70 évesen éli világát. Na nem mintha a halálát kívánnám, csak igazságtalannak tűnik.
Félre téve a szörnyűségeket...
Elégedett lehetek magammal, ami a sulit illeti, ugyanis, ha jól számoltam, 4. lesz a tanulmányi átlagom az 1. félévben. Sőt, cukrászat gyakorlatból ötöst kaptam. Ez kissé röhejes ahhoz képest, hogy pár hónapja ott tartottam, hogy kiiratkozok a suliból. Mindenesetre örülök neki. Pékség gyakorlatból viszont "csak" 4-est kaptam, ami azért botránkoztat meg, mert az egyetlen fiú a csoportban, aki ügyetlen, igénytelen, és gusztustalan termékeket csinál, szintén 4-est kapott. Szóval nem azon vagyok kiakadva, hogy én miért nem lettem ötös, mert tudom, h vannak nálam is ügyesebbek, hanem, hogy miért számítok ezzel a sráccal egyenrangúnak. Na de ez legyen a legnagyobb baj.
